Kezdőlap » Geoplitika » Három térkép, ami segít megérteni a kurd helyzetet

Három térkép, ami segít megérteni a kurd helyzetet

2019. 10. 25. 16:35 Sudár István

Idén októberben drámai képek járták körbe a világhálót a török offenzíváról Szíriában. Egyre több szereplője van a konfliktusnak, és az sem világos elsőre, legalábbis az amerikai elnöknek, hogy mi baj lehet, ha szabad utat enged az egyik legnagyobb szövetségesének.

Nyugodtan nevezhetnénk harmadik világháborúnak, ha nem csak a Közel-Keleten zajlana. Az ilyen típusú háborúk azonban proxy-háborúk: egy kisebb ország polgárháborújába besegít egy nagyhatalom valamelyik oldalon, a rivális nagyhatalom pedig a másik oldalon. Sokkal könnyebb kiigazodni ezeken a konfliktusokon, ha az ember kezdettől fogva követi az apróbb híreket is. 2015-ben például kevés olvasót érdekelt a jemeni polgárháború, most mégis úgy tűnik, hogy egy igen közelinek tűnő Szaúdi-Iráni háború gyújtózsinórja lett. Hogy mi a baja Iránnak Szaúdi-Arábiával és fordítva, Jemenből kell kibogozni. De hogy mit keres Oroszország, az USA, Irán és Törökország Szíriában, azt több helyen kell elkezdeni kibogozni. Nem nehéz egyébként.

közel-kelet, szíria, irán, jemen, izrael, térkép

Iszlám konfliktusok és Izrael

A Közel-Keleten alapvetően iszlám hitűek laknak. Az iszlám világ két nagy irányzatra oszlik, a síitákra és szunnitákra. Ez a szakadás mindjárt Mohamed halála (632) után bekövetkezett, és alapvetően politikai természetű volt, ami mögé később vallási tartalom is került. Ezt tudva nem is meglepő, hogy a síita országok (mindenekelőtt Irán) nem tudnak együttműködni a szunnita országokkal (mindenekelőtt Szaúdi-Arábiával). Az itteni államok egy része az első világháború után jött létre, az Oszmán Birodalom megszüntetésével. A határokat a kor nagyhatalmi logikájával (imperializmus) húzták meg, ami leegyszerűsítve azt a célt szolgálta, hogy minden új államnak legyen valami konfliktusa a szomszédjával, így gátolva egy újabb birodalom kialakulását. A brit ellenőrzés alatt álló Palesztinába ez idő tájt költözött sok zsidó hitű ember azzal a céllal, hogy feltámaszthassák idővel az ókori államot, Izraelt. Más nációk is dédelgettek egy történelmi állapot visszahozásáról álmokat, ezt nevezzük irredentizmusnak. Az álmuk a második világháború után valóra válhatott, 1948-ban. Ezt az iszlám világ alapvetően ellenezte, de koalíció nem jött létre az iszlám országok közötti meglévő konfliktusok miatt.

A hidegháború idején Izrael mind a Szovjetunióval, mind az USA-val jó kapcsolatot ápolt, eleinte elkerülte azt a fajta összefonódást egyik vagy másik pólussal, amit Egyiptom (szovjet), vagy Irán (amerikai) nem tudott. 1978-79-ben azonban Iránban hatalomváltás történt, és egy iszlamista köztársaságot alakítottak ki, amelyik nem ismerte el többé Izraelt, hovatovább külpolitikája egyik céljául tűzte ki, hogy Izrael megszűnjön. Ebből logikusan következett, hogy az USA, amelyik elvesztette Iránt, mint hídfőállást, pótolja valamivel. Lassú folyamat eredményeként vált Szaúdi-Arábia az USA-val együttműködő állammá, Izraelt pedig innentől fogva még határozottabban támogatta. A hidegháború észjárása szerint viszont így Izrael kevésbé élvezte már a Szovjetunió támogatását, sőt éppen ellenkezőleg: a Szovjetunió az Izraellel határos és Izraellel tűzszünetben álló Szíriát kezdte felkarolni. A kommunista blokk tagjaként még Magyarországnak is voltak ügyletei Szíriával. A gazdasági haláltusáját vívó Szovjetunió már nem tudta Szíriát erőfölényhez juttatni, Irán pedig háborúba keveredett Irakkal, aminek szintén megvoltak a hidegháborús okai és haszonélvezői. A kilencvenes évek a Szovjetunió felbomlása miatt véget vetett a hidegháborúnak a Közel-Keleten, és az USA meg tudta erősíteni a pozícióit a térségben. Az iszlám fundamentalisták viszont nem tudtak beletörődni a helyzetbe, és Izrael ellen terrortámadásokba kezdtek. A legnagyobb terrorszervezet a Hezbollah lett. Anyagi forrásaikat Szíria és Irán, valamint magánszemélyek biztosították.

Röviden: Irán és Szíria szövetségesek Izrael ellen évtizedek óta.

A dzsihadisták

Ha egy nagy újság lennénk, biztos, hogy leharapnák a fejünket, amiért ezt írjuk, de az egyszerűség kedvéért úgy fogalmazunk, hogy a síita Hezbollah tevékenységét az USA a 80-as, 90-es években úgy próbálta ellensúlyozni, hogy fű alatt felkarolta a szunnita al-Kaida mozgalmat. A Hezbollah befolyása egyre nőtt a szunnita országokban is, lényegében a hagyománytisztelet húrjait pengetve sok helyre betette a lábát, például Jemenbe is (húszik). Ami az egyszerű ember számára vallás és világnézet volt, az a politika szintjén iráni befolyás. Ezért tűnt hasznosnak egy szunnita fundamentalista mozgalom felkarolása, hogy a világból a hagyománytiszteletet hiányoló emberek ne csak az Iránból pénzelt szervezetet választhassák. A többi már történelem: a bestia elszabadult, és az al-Kaida végül több gondot okozott, mint amennyit megoldott. És hiába sikerült az USA-nak kínnal-keservvel lefejeznie az al-Kaida szervezetét, már évekkel előtte új és még szélsőségesebb szunnita fundamentalista mozgalmak szöktek belőle szárba, úgymint az al-Nuszra és az Iszlám Állam. Ezek aztán ahol tudtak, megpróbálták megszerezni a hatalmat: ezekre a 2011-es arab tavasz nyomán kitört polgárháborúk jó lehetőséget adtak.

Röviden: az al-Nuszra és az Iszlám Állam azért van Szíriában, hogy átvegye a hatalmat.

A törökök

Az iszlám világ és a hidegháború zűrzavarában az Egyesült Államok meg tudta nyerni magának Törökországot. Az Oszmán birodalomtól megörökölt orosz-török szembenállás visszhangzott Törökország NATO-csatlakozásában (1952). Törökország ekkoriban még azon a pályán volt, amire az első világháború után állt: egy szekularizált nemzetállammá kívánt válni, ahol a lakosság többsége ugyan iszlám hitű, de az állam irányításába az egyház nem folyik bele. Latin ABC-re tértek át, nők is kaptak szavazati jogot, és így tovább. Bár a politika töretlenül haladt ezen az úton, a lakosság évtizedek alatt is csak lassan változott, így a 2000-es években hatalomra került populista kormányzat politikát váltott. A populizmus lényege, hogy ideológiát tekintve arra megy a kormányzat, amerre a tömeg húzza. Így vált a hajdan EU-tagságra pályázó, NATO-tagállam Törökországból egy iszlamizálódó állam napjainkra. Mivel ez a lakosság másik részének ellenállásába ütközött, a török elnök diktatórikus módszerekkel kormányoz, a demokrácia kellékeit megőrizve. A belpolitikai irányváltást külpolitikai átrendeződés követi, ennek lehetünk szemtanúi manapság. A kiújuló nagyhatalmi versengésben Törökország egyre kevésbé tart a korábbi szövetségeseivel, és egyre inkább a saját útját járja. Ez nem jelent szövetséget Oroszországgal, vagy Iránnal, mindössze egy gyakorlatias együttműködést. Törökországnak sok félnivalót okoz a kurdok kezeletlen helyzete, és ezt kezdettől fogva az elnyomás eszközeivel igyekeznek orvosolni. Kurdok azonban Szíriában is élnek, és az elmúlt évek polgárháborújában jelentősen megerősödtek. Jó nyugati megítélésük lett és mivel az Iszlám Államot ők szorították ki az olajmezőkről, az most az ő kezükön van. A törökországi kurdok valaha szovjet proxy-k voltak, akiket Moszkva arra használt fel, hogy Törökországot gyengítse. Ha a kurdok újra pénzhez jutnak, ezúttal az olajmágnássá váló szíriai kurdok révén, az Törökországnak jól ismert kockázatot jelent. Szíriában ezt próbálják most a törökök orvosolni.

Az oroszok

Sokan vakarták a fejüket 2015-ben, hogy miért avatkozik be Oroszország Szíriában, ha még a krími hódításukat sem sikerült elsimítaniuk? Ha azt vesszük, hogy azóta mennyi szó esik Kelet-Ukrajnáról, és mennyi Szíriáról, akkor kapunk egy kis bepillantást. Szíria és Oroszország kapcsolata nem új keletű, az 1950-es évek óta tart. Mikor Asszad elnök ellen tüntetések kezdődtek 2011-ben, és az elnök fegyvereket vetett be a tüntetés elfojtására, Obama volt az amerikai elnök. Nagy volt rajta a nyomás, mert az általános elvárás az volt, hogy a Bush által megkezdett iraki háború szálait egyszer s mindenkorra varrják el, és ne ismétlődjön meg soha semmi hasonló. Így mikor csak egy kicsi hátszél elég lett volna, hogy a szíriai ellenzék győzni tudjon, az Egyesült Államok még nem adta meg a segítséget. A segítségnyújtás melletti érv az lett volna, hogy a demokrácia győzelmét segítenék ezáltal, de a kormány hezitált, és csak nagy késéssel kezdte felfegyverezni az ellenzéket. Erre akkor került sor, mikor a szír elnök és ellenzéke küzdelmében megjelent az Iszlám Állam nevető és gyorsan terjeszkedő harmadikként. Az Iszlám Állam elleni küzdelem aztán az orosz vezetésnek is jó narratívát biztosított, hogy megjelenjenek a térségben, és megsegítsék szövetségesüket, a szír elnököt, Asszadot. Érkezésük megfordította a helyzet állását, mert a vesztésre álló elnök érdekei szerint nem az Iszlám Államnak estek neki, hanem a szír ellenzéknek. Az USA nem sokat tudott tenni ellene, a szír ellenzék elesett, egy frakciót kivéve: a szíriai kurdokat.

kurd nyelvek, térkép, kurdisztán

A kurdoknak nincs nemzetállamuk, 40 millióan vannak, de nem alkotnak egységes népet, a különböző nyelvjárások között a különbség pedig azt is megakadályozza, hogy egységes kulturális közeget alkossanak. Ez a mondat talán azért válthat ki ellenkezést, mert időről időre fellángoltak kurd nemzeti mozgalmak, de hogy melyik mozgalom mely kurd népcsoportokat foglalt magába, az mégiscsak változó volt. Az kijelenthető, hogy létezik kurd identitás, kurd kultúra, nem is akármilyen, ha azt vesszük, hogy saját állam nélkül voltak képesek nyelvüket és néprajzi sajátosságaikat megőrizni az ókor végétől napjainkig. Mielőtt végleg a kurdok lelkébe gázolnék, megjegyzem, hogy a kurdok a Kr. e. 3. évezred guti népével azonosíthatók egyesek szerint. A kurd nyelv maga indoeurópai nyelv, azon belül iráni, azon belül kurd, és a kurdon belül 2 fő (északi és déli) nyelvjárásra, azokon belül további három-három, azokon belül pedig számtalan más ágra oszlik. Egy kurd állam ötlete mindenesetre a nagyhatalmakban is felmerült már 1920-ban, az Oszmán birodalom felosztásakor.

Politikailag eltérő jogokat élveznek a különböző országokban. Legnagyobb részük Törökország, Irán, Irak és Szíria területén él. Ezek közül Irakban biztosítottak számukra a legszélesebb jogaik, egyrészt mert Szaddam Husszein bukása után nyugati típusú demokráciát exportált ide az Egyesült Államok, amely magában foglalta a nemzetiségek számára biztosított politikai jogokat is. Másrészt mert az iraki kurdok is részesei voltak a szíriai kurdok sikerének: míg az iraki hadsereg arab katonáit megfutamította az Iszlám Állam, a kurdokon nem talált fogást a terrorszervezet. Ez a katonai sikerük megerősítette az iraki kurdok autonómiáját. Iránban teljes elnyomásban élnek, csakúgy mint Törökországban, azzal a különbséggel, hogy a hidegháború idején a törökországi kurdok szovjet segítséget kaptak. A törökországi kurdokat pont emiatt a mai napig a Kurd Kommunista Párt fogja össze, amit terrorszervezetnek bélyegzett az állam és betiltotta. A törökök védelmében álljon itt: valóban hajtottak végre terrortámadásokat. A szíriai kurdokat éppúgy elnyomták, noha Irak és Törökország gyengítésére Asszad támogatta a más országokban élő kurd mozgalmakat.

asszad, putyin, szíria, erdogan, törökök, trump, usa, térkép

E hónapban két fontos változás történt: az USA átadta a marsallbotot Törökországnak, majd a nemzetközi tiltakozást kihasználva Oroszország megállapodást kötött a török elnökkel. Az amerikai elnökről ennyi év után már biztosan kijelenthető, hogy forró fejjel meghozott döntései mögött a leghalványabb ismeretek sincsenek, mindössze befelé fordulás politikáját követi. Az viszont még ennyi év után sem világos, hogy az amerikai külügy és az amerikai kötődésű transznacionális vállalatok lehetőséget kovácsolnak-e Trump impulzív természetéből és a róla kialakult képből, vagy csak megpróbálják menteni, amit tudnak. Szíriában nem akart az Egyesült Államok beavatkozni, egyedül az Iszlám Állam szárba szökkenése miatt kellett menniük. Az Iszlám Állam elmenekült Szíriából, persze amilyen gyorsan elmenekült, olyan gyorsan vissza is tud jönni, elvégre rendkívül sok lábon áll a szervezet. Mindenesetre jelen pillanat állása szerint nem tevékeny Szíriában az Iszlám Állam, így okafogyottá vált az USA költséges szíriai missziója. Törökország viszont egy szomszédos állam, NATO-tag, motivált, tehát első pillantásra nem volt min gondolkoznia az amerikai elnöknek: a leghamarabb ki kell vonulni Szíriából ás átadni a missziót Törökországnak. Erdoğan török elnök perceken belül munkához látott, és azonnal megkezdte a szíriai kurd állások elleni támadást. A szíriai kurdok ezt hátba támadásnak értékelték. A Közel-Keleten azonban nincs helye a letargiának, míg a kurdok továbbra is felháborodva és elkeseredve viszonyulnak a török offenzívához, és a nemzetközi szervezeteknél tiltakoznak, addig is megállapodást kötöttek a szír rezsimmel.

Ez a megközelítés ellentmond az általános narrációnak, ami megpróbálja Trump tévedését a lehető legrosszabb színben feltüntetni. Hagyományosan azt olvashatjuk, hogy nem elég, hogy Trump Erdoğan kezére adta egyetlen hű szövetségeseit, a törökök most még az oroszokkal is lepaktáltak, és összességében a kurdok sorsa megpecsételődött. A kurdok sorsa vitathatatlanul rosszabb lett, ám ha figyelmesen nézzük a térképet, azt látjuk, hogy az orosz-török megállapodásban a szír-török határsáv csak részben kerül Erdoğan ellenőrzése alá. Elég fenyegetően hangzik, hogy a határsáv többi részében az oroszok garantálják a kurd fegyveresek kivonását, de a népirtás közvetlen kockázata azokon a részeken lényegesen kisebb. Kurd emberek tehát élhetnek az "orosz zónában", és a szír-török határon a török határőrökkel oroszok is mennek. A kurd fegyveres erők viszont ettől a bizonyos 32 kilométeres sávtól délre vonulnak a megállapodás értelmében.

E sávtól délre jobbára sivatag, legfeljebb félsivatag van, tehát ha ennyi marad a kurdok kezén, az nem túl bíztató számuka. Az Eufrátesz partja önötzés révén művelhető ugyan, de a szíriai kurdok nem az Eufrátesz partján élnek, azt csak elfoglalták az Iszlám Államtól. A kurdok pont abban a 32 kilométeres sávban élnek. Arra számítanak az oroszok, hogy a kurdok nem fognak vonakodni, mert üzletet kötöttek: a legnagyobb szír olajmezők kurd kézben vannak, és a megállapodás értelmében ha az oroszok gondoskodnak a kurd kisebbség biztonságáról, akkor a kurdok adnak olajat Asszad kormányának. Így került át egy hónap alatt az USA-val szövetséges szíriai kurdság eredeti ellensége, a szír rezsim oldalára.

Végezetül álljon itt a török narráció is: a 32 kilométeres, földművelésre alkalmas sáv elfoglalására azért van szükség, hogy oda vissza lehessen telepíteni a szíriai menekültek egy részét. A magyar külügy támogatja ezt a lépést, azt szeretné, hogy a menekültek hazatérjenek, ne Európába. Gyakran elhangzó érv Törökország védelmében a Trump-tévedés kapcsán az is, hogy Törökország NATO-tagállam, ezzel szemben a kurdoknak még csak állama sincs, tehát az USA a papíron is létező szövetségesét kell, hogy támogassa. Trump mindenesetre tévedésként élte meg, és egy elhíresült köznyelven megfogalmazott pár soros levélben próbálta Erdoğant lebeszélni az offenzíváról. Ezt a levelet Erdoğan kidobta a kukába, állítása szerint.

Ne maradj le semmiről, iratkozz fel!

Please enable JavaScript to view the comments powered by Disqus.

Teljes cikk a forrás oldalon
x

Check Also

Kurz lecsapta Orbán kezéről Putyint?

Ausztria értékesebb partner lehet Putyin Oroszországa számára, mivel az osztrák kancellár hatékonyabban biztosítja a közvetítő szerepet "kelet" és "nyugat" között. 2018-ban háromszor találkozott Sebastian Kurz osztrák kancellár Vlagyimir Putyinnal, két külügyminiszteri szintű találkozót terveztek, és Putyin az osztrák külügyminiszter esküvőjén is tiszteletét tette.

Mennyire hiányzik a Türk Tanácsból Magyarország?

"magyarul beszélünk, ez egy egyedülálló és különös nyelv, amely a türk nyelvekkel áll rokonságban", mondta Orbán Viktor szeptember harmadikán a Nomád Világjátékokon Kirgizisztánban. Hozzátette, Magyarország ápolja "türk gyökereit", így aztán nincs abban semmi meglepő, hogy Magyarország megfigyelői státuszt kapott a Türk Tanácsban ugyanezen napon. Miről van szó?

Miben változhat az USA külpolitikája Trump alatt?

Az amerikai elnökválasztás lezárultával eldőlt, hogy republikánus kormányzat rendezkedik be Washingtonban, és ez nagy fordulatokat tartogathat az eddig demokraták vezette külpolitikában. Donald Trump szabad utat enged Putyinnak, és odacsap Kínának?

Gyarmati játszmák a Jeges-tengeren

Az előző dán kormányzat milliárdokat költött az Északi-sarkvidék katonai megerősítésére. Sok politikus ellenezte ezt, úgy vélték, ha ők militarizálnak, más országok is ezt fogják tenni. Igazuk lett.

Időjárás-mérnökök és hadi esőmesterek

November 30. és december 21. között zajlik a párizsi ENSZ-klímacsúcs, aminek a célja egy példa nélküli együttműködés kialakítása. A nem szándékos éghajlatváltoztatás megfékezésével sokat tehetünk az ember jövőjéért, de mi a helyzet a szándékos változtatásokkal?